Početna Sadržaj Intervjui Kisrészvényesek és kisbefektetõk esélyei

Kisrészvényesek és kisbefektetõk esélyei

851
0
SHARE

Branko Dragas szakértõvel az értékpapír-kereskedelem idõszerû szerbiai vonatkozásairól

Nincs nap, amikor ne hallanánk hírt arról, hogy visszaélések történtek egyik-másik társadalmi vállalat privatizálásában. A magánosításban Szerbiában eddig mintegy 1500 vállalat vett részt, 10 százalékuknál megsemmisítették az adásvételi szerzõdéseket, de még legalább 500 esetben kérik a felülvizsgálást. A legtöbbször az új tulajdonos nem teljesíti a munkások irányában vállalt szociális programot vagy más beruházási kötelezettségeit, miközben elbocsátja az embereket, csökkenti a fizetéseket… A vállalatokban úgynevezett ingyenrészvényekkel rendelkezõ kisrészvényesek egyre nagyobb számban szervezkednek és követelik jogaikat. Errõl a jelenségrõl és az értékpapírokkal kapcsolatos tudnivalók néhány vonatkozásáról beszélgettünk Branko Dragas közgazdásszal, az értékpapír-kereskedelem szakértõjével, a kisrészvényesek szerbiai köztársasági szervezetének elnökével.

– Miért értékesek az „ingyen” kapott részvények?

– Az úgynevezett ingyenrészvényekért megdolgoztak a munkások. Benne van a vállalatban ledolgozott évek során felhalmozott érték. A részvények nagyon fontosak, mert a részvénytársaságok az érdekek elve alapján mûködnek, tehát ha a kisrészvényesek 30 százalékban tulajdonosai egy vállalatnak, akkor a gazdasági társaságokról szóló törvény 277. szakasza értelmében, ha a kirészvényesek társítják a tõke 10 százalékát, összehívhatják a vállalat rendkívüli közgyûlését és az ügyintézéssel kapcsolatos minden kérdést feltehetnek. A 342. szakasz szerint a kisrészvényes elkérheti 18 különbözõ, az ügyvitellel kapcsolatos dokumentum fénymásolatát és elemezheti azt. Ezt persze a kisrészvényesek nem tudják, és ilyenkor konzultánsokhoz fordulnak, mint amilyen a kisrészvényesek egyesülete is. Az egyesület célja is ez: társítani a kisrészvényeseket és tudatosítani, hogy ne adják el a részvényeiket mindaddig, amíg nem becsülik fel a vállalat tõkéjének az értékét. Mert mit jelent az, hogy valakik egy vállalat 30 százalékának a tulajdonosai, ha nem tudják, mennyit ér a vállalat? Ezért mi elvégezzük az értékfelbecslést, és így minden részvényes tudhatja, mekkora értéket tart a kezében.

– Érdemes-e részvényeket vásárolni és hogyan?

– Attól függ, melyiket. A belgrádi börzén folyamatos a kereskedés, és szakemberek feladata megállapítani, melyik részvény értékes. Õk vizsgálják a vállalat ügyvitelét, az utóbbi négy év mérlegét, az ingatlantulajdont, a piaci helyzetét, a bevétel-kiadás mérlegét, és annak alapján meg tudjuk mondani, hogy melyik vállalatnak van perspektívája és érdemes-e a részvényeit vásárolni. A cservenkai Jaffa részvényei például, amikor a kisrészvényesek hozzám fordultak, 700 dinárba kerültek, és idõközben 18 500 dinárra nõtt az értékük.

– Mi a különbség a részvény névértéke és könyvelõi értéke között?

– A névérték az az érték, ami rá van írva. A könyvelõi érték az év végén mutatható ki. A vállalat, ha nyereséges, köteles dividendát, részesedést adni a részvényeseknek. Ha a vállalat úgy dönt, hogy a keresetet mégsem osztja szét, hanem az alaptõkébe ömleszti át, akkor növekszik a vállalat értéke, és azzal együtt a részvények értéke is. Ha tehát a részvény 1000 dinárt ér, a dividenda pedig 100 dinár lenne részvényenként, de azt nem osztják szét, hanem felszerelést vagy mást vásárolnak, akkor a részvény könyvelõi értéke 1100 dinár lesz. Ez fordítva is érvényes, ha a vállalat rosszul gazdálkodik, akkor a névérték nagyobb, mint a könyvelõi érték.

– Mennyire fejlett nálunk a pénzpiac?

– Rosszul. Primitív, a kisrészvényesek ellen dolgozó brókerházak nagy manipulációi jellemzik az újgazdagok érdekében. A pénzpiac nem fejlõdhetett, mert rossz a privatizációs törvény, és ezzel visszatérünk ahhoz a szociológiai-politikai kérdéshez, hogy mit is akarunk. Vajon azt-e, hogy Szerbiát az 5 százalék leggazdagabb uralja és mi, többiek rabok vagy jobbágyok legyünk az õ földjükön, vagy azt, amit én magam is vallok megoldásként, mégpedig, hogy Szerbiában a népi kapitalizmus fejlõdjön, és minden polgárnak legyen részvénye, és megtakarított pénzét részvényekbe fektesse. A pénzpiac és a börze viszont nálunk a vállalatok elfoglalásának a szolgálatában áll ahelyett, hogy a beruházásokat szolgálná. Mit jelent ez? Ha van például 5000 dinárja, amit meg akar takarítani, akkor vagy leköti a bankban, vagy részvényt vesz. Maga most azon az 5000 dináron nem vehet részvényt, én pedig azt szorgalmazom, hogy minden ember már 1000 dinártól kezdõdõen befektethessen a vállalatokba. Tehát ahelyett, hogy a bankba vinnék a pénzt, beruháznák. Például, ha valakinek az õsszel volt 1000 dinárja, és megvehette volna a Gornji Milanovac-i Metalac fémipari vállalat két részvényét, akkor most 10 000 dinárja lenne. De ez ma még nem lehetséges, mert a pénzpiac nem fejlett.

– A részvényesek szempontjából mit tartalmaz az értékpapírokról szóló törvény?

– A kisrészvényesek védelme nincs eléggé rendezve, nem rendezi jól a közgyûlés összehívását, az értékpapír-kibocsátás módját. Mi azt követeljük, hogy hangolják egybe a modern világ törvényeivel, hiszen a Knjaz Milos példája is megmutatta, hogy át lehet venni egy vállalatot oly módon, hogy a kisrészvényesek nem tudják úgy eladni a részvényeiket, amennyit érnek. Emellett kellene egy törvény a kisrészvényesek védelmérõl is, valamint egy, az Értékpapír-bizottság ügyvitelérõl szóló törvény, mert az most sok mindenben nem illetékes. Azt akarjuk, hogy az Értékpapír-bizottság a központi bank rangjára kerüljön, mint az USA-ban. Ott az Értékpapír-bizottság, hogy megvédje a beruházókat, az FBI, tehát az állami nyomozó iroda által letartóztatási parancsot adhat ki azok ellen, akik megsértik a börze játékszabályait. Nálunk az Értékpapír-bizottság nem önálló, bármit kérünk, azt mondják, nem illetékesek, forduljunk a rendõrséghez vagy a minisztériumhoz. Holott az Értékpapír-bizottság statútumának 9. szakaszában a 17-es pont szerint például pert kezdeményezhet mindazok ellen, akik megsértik a piac szabályait és sértik a kisrészvényesek érdekeit. A privatizációban történõ minden rossz háromszögét a Privatizációs Ügynökség, az Értékpapír-bizottság és a Belgrádi Börze alkotja. Ebben a háromszögben veszítenek a legtöbbet a kisrészvényesek.

– Megtilthatja-e valamely vállalat a részvényeivel való kereskedést?

– A privatizációról szóló törvény legújabb módosítása értelmében bûncselekménynek számít, ha a vállalat nem ad ki ismertetõt az ügyvitelérõl vagy abban hamis adatokat közöl. A privatizációban részt vevõ minden vállalat köteles tehát prospektust bocsátani a nyilvánosság elé, és jelen kell lenniük a pénzpiacon, tehát nem tilthatja le a kereskedelmet. Mi, akik a kisrészvényesek érdekeiben lépünk fel, arra tanítjuk a kisrészvényeseket, hogy addig ne adják el az értékpapírjaikat, amíg mi fel nem mérjük a vállalat valós értékét, mert ha tudják, hogy az mekkora tõkével rendelkezik, akkor válik ismertté egy-egy részvény valós értéke. Vannak azonban esetek, amikor egy-egy vállalat vezetõsége ideiglenesen letiltja a kereskedést a részvényeivel (erre példa a C-market esete), amikor attól félnek, hogy illetéktelen, „ellenséges” kézbe kerülnek a részvények.

– Értékpapírokkal korábban is rendelkeztek az emberek. A privatizációs folyamat Ante Markovic jugoszláv szövetségi kormányának az idején kezdõdött, és abban az idõben sokan vásároltak kedvezményesen részvényeket (szerbül akkor nem az „akcije”, hanem a „deonica” megnevezést használták). Idõközben jött a hiperinfláció. A kérdés az állam iránti bizalom tekintetében lehet érdekes: mi lett az akkori részvényekkel?

– Az állam ebbõl is problémát csinált. Akkor, Ante Markovic idejében úgynevezett belsõ részvényeket vásárolhattak a munkások. Az 1989-ben hozott törvény értelmében a részvényeket 80:20 százalékban vásárolhatták meg, vagyis 80 százalék lehetett a munkásoké, 20 százalék maradt az államnak. Akik hittek a vállalatukban, azok megtakarított pénzükön részvényeket vásároltak abban a reményben, hogy azáltal a gyerekeiknek is munkahelyet teremtenek. Aztán, az 1993-as hiperinfláció után Szerbiában 1994-ben hoztak egy törvényt, amellyel teljesen megsemmisítették az ilyen jellegû privatizációt és a részvényeket is elértéktelenítették. Volt olyan vállalat, ahol a vállalatnak csak 0,52 százaléka maradt meg a munkásoknak. De itt van például a hódsági Saobracaj Utasforgalmi Vállalat esete, ahol a 80 százalékról 49,6 százalékra csökkentették a részvényesek tulajdonát, hogy az állam több mint 50 százalékkal rendelkezhessen. Itt esetrõl esetre kellene megvizsgálni az ügyeket, mindenesetre a régi részvényeknek a hiperinfláció alatti elértéktelenítése a lopás egyik válfaja volt. Az állam az így megszerzett részvényeket a Részvényalapba helyezte és eladta! Közben, ha az emberek annak idején nem részvényeket vásárolnak, hanem német márkát, akkor megmaradt volna a megtakarított pénzük.

– Akkor hát mi legyen, most higgyünk a rendszerben, és mégis tartsák meg a részvényeiket azok, akiknek van, akiknek meg nincs, azok meg takarékbetétek helyett inkább részvényekbe fektessék megtakarított pénzüket?

– A pénzt mégis érdemesebb értékpapírokba fektetni, persze erre Szerbiában még nincsenek meg a rendes feltételek. Pillanatnyilag a szerbiai bankokban 1 milliárd 300 millió euró a polgárok megtakarított pénze. Erre a bankok 2-3 százalék évi kamatot fizetnek. Ugyanakkor ugyanezt a pénzt a bankok az államnál kincstárjegyekre váltják, amire az évi kamat 21 százalék, vagy pedig a gazdaságnak folyósítják kölcsönök formájában 20–40 százalékos évi kamattal (ha az egyéb költségeket is beleszámítjuk). Ezért stagnál a gazdaság. Sürgõsen beruházási alapokat kellene létesíteni nálunk is, amelyek által közvetlenül be lehetne ruházni a gazdaságba. Most az történik, hogy ilyen „invesztíciós alap” formájában az úgynevett off-shore (adójogilag területen kívüli) vállalatok jelennek meg a piacon, és ezek tetszelegnek a beruházók szerepében, holott arról van szó, hogy „hazánkfiai” a jogtalanul kivitt pénzt így hozzák vissza és legalizálják. Szerbiában még nincs törvény a beruházási alapokról, és ezért a polgárok még nem jelenhetnek meg befektetõként. Pedig mi, kisrészvényesek is azt akarjuk, hogy erõnket egyesítve mi is megjelenhessünk befektetõként.

– Marad tehát a Belgrádi Börze. Van-e ott valamilyen korlátozás? Ha lenne pénzem például, vehetnék-e korlátlanul részvényeket?

– A korlátozás az az általános szabály, hogy ha egy napon a részvények ára 20 százaléknál nagyobb arányban felszökik vagy zuhan, akkor a tõzsde igazgatója köteles leállítani a kereskedést azokkal a részvényekkel. De ezt nálunk nem tartják tiszteletben, volt olyan eset, hogy bizonyos részvény értéke 3 óra alatt 300 százalékkal növekedett, majd néhány nap múlva 1000 százalékkal csökkent. Ez olyan manipuláció volt, amikor valaki át akarta venni a vállalatot, és megvolt az összeköttetése ehhez, és leszorította a kisrészvényeseknél levõ részvények árát. Legális korlátozást azonban bevezethet maga a vállalat: a statútumában kimondhatja például, hogy egy személy vagy egymással kapcsolatban álló személyek nem rendelkezhetnek többel, mint a részvények 2-3 százaléka.

– Ha lenne 10 000 euróm befektetésre, meggazdagodhatnék az értékpapírok piacán?

– Ilyenkor menedzserházhoz tanácsos fordulni, ahol kidolgoznak egyfajta portfóliót a kliens számára. Ez valójában a részvények csomagja: amikor olcsóbbak, megveszi, és amikor megy fel az áruk, akkor eladja. Például ha 10 000 eurót befektetett volna a Gornji Milanovac-i Metalac vállalat részvényeibe, lehetséges, hogy 50 nap múlva 100 000 euróval rendelkezne, vagyis 90 000 eurót keresett volna, mert a részvények értéke 50 nap alatt tízszeresére nõtt. A következõ lépése péládul az lehetne, hogy a 90 000 eurón 5000-ért vesz Jaffa-részvényeket, 3000-ért Sintelon-részvényeket stb. Nálunk azonban nem fejlett a befektetési tanácsadás, nincsenek portfólió-tanácsosok. Pedig szükség lenne rájuk, mert a gyakorlatban nálunk az emberek legnagyobb része nemigen képes 1000 eurónál nagyobb megtakarításokra, és akkor járnának jól, ha ahelyett, hogy bankkamatra számítanának, inkább részvényeket vásárolnának, és azokon nagyobb hasznuk lenne. A portfóliót úgy kell elképzelni, mint egy kosár tojást, miközben a tojások nem ugyanazon a helyen vannak: az egyik esetleg romlik 2 százalékot, de a másiknak az értéke 10–20 százalékot is növekedhet. Így globálisan 1000 eurón nagyon hamar meg lehet keresni 20 százalékot.

FRIEDRICH Anna http://www.csaladikor.co.yu

SHARE